Az igazi erő a legbensőbb csendben lakozik. Ha azt szeretnéd tudni, hogyan maradhatsz békés, mialatt valami erőteljes dolgot teszel, akkor először is meg kell értened az „erőteljes” szó jelentését. Az erő a belső lény, a lélek nyugalmát jelenti. Ha szabad bejárásod van belső lényedhez, lelkedhez, akkor a külső cselekedeted automatikusan békés lesz. Nem kell felemelned a kezedet, és kérkedned külső képességeddel. Itt nincs drámai előadás. Ha tisztában vagy azzal, amivel belsőleg rendelkezel, és ami belsőleg vagy, ha szabad bejárásod van belső lényedhez, akkor automatikusan a csend áldását ízlelheted meg. S ha a csend áldását ízleled meg, akkor külső cselekedeted mindenkor békés lesz. Az erőteljes cselekedet a belső higgadtság eredménye. Ez az erőteljes cselekedet nem egy dinamikus erő vagy bármi, amit magában a cselekvésben láthatunk. Nem, ezt az erőt egyedül a csendes nyugalomban, magában a csend szívében kapod meg. Ha érzed ezt az erőt, és bele tudsz lépni, minden békéssé válik körülötted.

Az erő önmagát minden egyes egyén lelkének minőségén keresztül nyilvánítja ki. Minden lélek kifejezi önmagát, és kinyilvánítja a Legfelsőbbet, néhány isteni tulajdonság által: fény, béke, gyönyör és más tulajdonságok által. Tudnunk kell, hogy az erő lehet fény, az erő lehet béke, az erő lehet részvét. Amikor fényünk van, mindent helyesen teszünk. Amikor békével rendelkezünk, semmi sincs ránk hatással. Ezeket a tulajdonságokat könnyedén láthatjuk erőként, mivel bármikor érünk el vagy viszünk véghez valamit, azt érezzük, hogy ez egy belső erőnek köszönhető. Emberi értelmünkkel az erőt egy bizonyos formában ismerjük fel: erő az, ami vagy tör, vagy pedig épít. De a szubtilis erő, amely akkor születik, amikor imádságtelien meditálunk, amikor értelmünk nyugodt és csendes, az béke, fény és gyönyör. Milyen erősek és hatalmasak vagyunk akkor! Nem küzdünk, senki sem üt meg minket; de ha egyszer érezzük, hogy elménk csendes, akkor érezni fogjuk, hogy ez a hatalmas csend az erő maga.