Nézz meg egy elefántot. Az elefántnak óriási ereje van. Nem nyugtalan, mint a majom, ami ide-oda ugrál. Pont így vagyunk ezzel mi is. Ha egy elefánt erejével rendelkezünk a belső életünkben, csak akkor lehetünk a külső életünkben békések. De a majmoknak és más állatoknak, amelyek nagyon-nagyon nyugtalanok, miféle erejük van? A meditáció belső erőt ad nekünk. Ha egyszer belső erővel rendelkezünk, mindenképpen sikeresek leszünk a külső életünkben.

Mindenekelőtt, a futás emlékeztet bennünket belső utazásunkra az önismerethez. Amikor futunk – főleg amikor hosszú távokat futunk – jobban tudatában vagyunk ennek a belső célnak, mint amikor a kimerítő testedzés más formáit végezzük. Amikor maratont futunk, akkor próbálunk valami nagyon nehéz és fáradságos dolgot véghez vinni a fizikai síkon. Ez a hosszú külső utazás emlékeztet bennünket hosszú belső utazásunkra az önismeret felé. Az egyik ok, amiért a maratoni futás annyi belső örömöt ad nekünk az, hogy arra emlékeztet bennünket, hogy mit próbálunk belsőleg véghez vinni.

A második ok, amiért a futás jobb számunkra az, hogy a fárasztó testedzés más formái néha teljesen elpusztítják a lelkesedésünket. A futás másfelől azt érezteti velünk, hogy állandó haladást végzünk. Minden centi, minden méter, amit megteszünk, közelebb visz minket a célunkhoz, így természetesen könnyebb fenntartani a lelkesedésünket.

Még a külső síkon is jobb a futás, mert harmadsorban megmozgat minket a talpunktól a fejünk tetejéig. Tetőtől talpig edz minket.

Belső szemszögből és külső szemszögből is, a futás végtelenül jobb számunkra, mint akár a fárasztó testedzés legnehezebb formái. A testedzés más fajtái jók, de ha túl kimerítőek, akkor árthatnak az egészségünknek. Viszont ha futunk, egyaránt érünk el belső és külső haladást.

Célunk ne az legyen, hogy felülmúljunk másokat, hanem az, hogy állandóan felülmúljuk saját előző teljesítményünket. Saját képességeinket csak akkor tudjuk megfelelően értékelni, ha van összehasonlítási alapunk. Így nem azért versenyzünk, hogy másokat legyőzzünk, hanem, hogy előtérbe hozzuk saját képességeinket. Legjobb képességeink csak akkor kerülnek felszínre, ha másokkal együtt vagyunk. Ők arra ösztönöznek, hogy legjobb képességeinket előtérbe hozzuk, és mi is arra ösztönözzük őket, hogy előtérbe hozzák legjobb képességeiket. Ezért vannak a versenysportok.

Mindig kell, hogy legyen egy cél. Az, hogy van egy célunk nem azt jelenti, hogy meg kell próbálnunk legyőzni a világ legjobb futóit, egyáltalán nem. De van valami, ami nagyon fontos, szükséges és elmaradhatatlan, amit fejlődésnek nevezünk. Saját fejlődésünk kell legyen a célunk, és a fejlődés maga a legmegvilágosítóbb tapasztalat.

Mondjuk, hogy fejlődést akarunk elérni; túl akarjuk szárnyalni önmagunkat. Nos, ha valaki más is van velünk, elménk vagy az ő elméje rögtön azt gondolja, hogy versenyzünk. A hétköznapi életben azért versenyzünk valakivel, hogy fölébe kerekedjünk. De a spirituális életben nem állunk versenyben másokkal. Csak saját képességeinket próbáljuk meg túlszárnyalni.