Bölcsesség
A tudás és a bölcsesség nem ugyanaz. A tudás földi dolog, olyasmi, amit könyvekből kapunk vagy más emberi lények külső életéből. A tudás az elmében van, az értelem terméke, és az értelemért van, az értelem kiterjesztéséért. A bölcsesség azonban belső létezésünkből származik, lelkünk fényéből. A bölcsesség tehát sokkal mélyebb, mint a tudás. Néhány ember rendelkezik bölcsességgel, de talán nem él vele. Ha élnének a bölcsességükkel, mindig csak a tökéletesen helyes dolgot tennék. Amikor a bölcsesség megvirrad, az olyan, mint amikor a nap kibújik a felhők közül.
Nem a tudás, hanem a bölcsesség ami állandó segítőnk és megváltónk. Ez a bölcsesség akkor virrad fel, amikor felülemelkedünk az emberi értelem korlátain. Ez a bölcsesség akkor virrad fel, amikor legyőzzük az értelem által gyártott aggodalmakat, szorongásokat, irigységet és féltékenységet. Ez a bölcsesség csak akkor virrad fel, amikor elfelejtjük az egészségtelen, kritikus, cinikus és fojtogató értelem szükségtelen üzeneteit. A tudás azt mondja, ez helyes, az helytelen. A bölcsesség a helyes dolgot teszi, és kerüli a rosszat. A spiritualitás megtestesíti a tudás utazását és a bölcsesség célját.
Az igazi bölcsesség a szívből ered. A szív bölcsessége úgy cselekszik, mint egy anya. Amikor az anya a gyermekkel foglalkozik, soha nem gondol önmagára úgy, mint felsőbbrendű lényre. Lemegy a gyermek szintjére, hogy tudjon vele bánni, és a gyermek is tudjon bánni vele. Tételezzük fel, hogy valaki tízezer könyvet olvasott el, míg te csak egyetlen egyet. Ki törődik tízezer könyv elolvasásával? Az igazán fontos könyv számunkra, amelyik azt mondja, hogy szeressünk és legyünk szeretve – ez a könyv pedig szívünk táblájára van írva. Ez a bizonyos könyv neked is, és nekem is meg van. Te nekem adod szív-könyvedet, én pedig neked adom az enyémet. Ez minden, amire szükségünk van.
